Grasse, a parfüm fővárosa |

Terre grasse – zsíros föld. Ebből a kifejezésből származik Grasse neve. Valóban, annak ellenére, hogy a város sziklákra épült Provence déli részén, az Alpok egyik nyúlványán, a környék termőföldjét imádják a virágok.

A parfümök története az ókorba nyúlik vissza (lásd lejjebb), de a modern parfümgyártást a XVI. századtól számítják. Grasse-ban eredetileg bőrcserzéssel és kesztyűkészítéssel foglalkoztak. Miután Medici Katalin megbízta egyik tudósát, hogy a Grasse környéki virágokból állítson elő parfümöt, elindult a parfümgyártás is. Megszületett egy új szakma, az illatszerész. Hamarosan a város világhírnévnek örvendett és alig kétszáz év múlva már a világ parfümfővárosává fejlődte ki magát.

A parfüm története

A „parfüm” szó a latin „per fumum” kifejezésből ered, melynek jelentése: füstön keresztül. Az illatszer készítése már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban megkezdődött, majd tovább finomodott Rómában és Perzsiában. Az első írásos emlék erről a csodáról egy négyezer éves mezopotámiai kőtáblán található, melyen egy kémikusnő látható, Tapputi, aki virágokat, olajat, palkaszárat desztillált, majd leszűrte és tárolta az így kapott aromákat.

A régészek Cypruson, 2005-ben tárták fel a legrégebbinek vélt parfümöket, amelyek állítólag meghaladják a 4000 évet. Egy ókori illatszertárban fedezték fel őket, legalább 60 kisebb palackos üveget. Az ókorban az emberek olyan növényeket és fűszereket, mint a koriander, mandula, mirtusz, fenyőgyanta, bergamot, használtak illatosító szerként, de a virágokat is kedvelték.

Az arab kémikus, Al-Kindi (Alkindus), írta az illatszerek kémiájának és desztillálásának könyvét, a kilencedik században. A mű több mint száz illatos olaj, gyógyír, aromás víz, helyettesítő anyag vagy drága gyógyszerek utánzatának receptjét tartalmazza, emellett leírja az illatszerkészítés és az ehhez szükséges eszközök elkészítésének módját, mint például a lombik elkészítését.

A perzsiai Ibn Sina (másképp Avicenna) vezette be azt az eljárást, amely során desztillációval a virágokból olajokat vontak ki. Ez a parfüm készítés legismertebb módszere még napjainkban is. Ibs Sina először a rózsával kísérletezett. Felfedezéséig, a folyékony illatszerek olaj, összezúzott növények és virágszirom keveréke volt. A rózsavíz ennél finomabb volt és hamar népszerűvé vált.

Nyugat Európában a parfümkészítés 1221 óta ismert. Kelet Európában, 1370-ben, a magyarok készítettek egy illatszert Erzsébet királynő parancsára, illatos olajokat keverve alkoholban. Ezt az oldatot mai napig úgy nevezik a parfümiparban, hogy magyarországi víz.

A parfümkészítés művészete virágkorát élte a reneszánsz korszakában, Olaszországban. A tizenhatodik században, az olaszországi parfüm termékeket Medici Katalin személyes parfüm készítője, florentinai René, illatszerész műhelyéből szállították Franciaországba. Renének köszönhetően, Franciaország hamarosan Európa parfüm és kozmetika központjává vált.

A virágok termesztése a parfüm esszenciákhoz, a 14. században kezdődött és fő iparággá vált Franciaország déli részein. A 16. és 17. század között, a parfümöket elsődlegesen arra használták, hogy a testszagokat leplezzék, hiszen akkoriban nem igazán fürödtek az emberek.

Németországban, az olasz borbély, Paolo Feminis hozta létre a ma is híres Aqua Admirabilis nevű kölnit. Az ő unokaöccse Johann Maria Farina (Giovanni Maria Farina) 1732-ben vette át az üzletet. A 18. századig, aromás növényeket termesztettek Franciaország Grasse régiójában, Szicíliában, és az olaszországi Calabria-ban, a parfümkészítés nyers anyagjaiként.

Még napjainkban is, Olaszország és Franciaország az európai parfümkészítés és parfüm kereskedelem központja.

Grasse története

A parfüm itteni története az ókorban kezdődött, de a modern parfümgyártás hagyományai azonban csak a 16.századra nyúlnak vissza. Egy ide való tímár ötlete volt az illatos bőrkesztyű (rózsavíz, fűszerek illatával) készítése, keleti módszerek szerint. E kesztyűkből került ajándékképpen egy pár Medici Katalin francia királynéhoz is, aki megbízta egyik tudósát, hogy a Grasse környéki virágokból állítson elő parfümöt, majd 1533-ban a provance-i Grasse-ban alapította meg az első parfümlaboratóriumot. Az illatos, parfümös kesztyű készítése fénykorát a 17. században élte, majd a bőripar hanyatlásával a parfümgyártás lépett előtérbe, mely hamarosan világhírnevet szerzett a városnak. Grasse alig kétszáz év alatt a világ parfümvővárosává nőtte ki magát. A parfümkészítés fejlesztés először a Riviéra turizmusát célozta meg Grasse-ban; illatos és hagyományos ajándékok (antik ékszerek, hímzett ágynemű, paplan, lekvárok) készítésével.

Grasse ritka illataival (levendula, mirtusz, jázmin, rózsa, narancsvirág, vadmimóza) nyerte el a világ parfümfővárosa címet. Néhány évtizede az illatok között a munkaigényes jázmin is előtérbe lépett: a virágokat hajnalban kézzel kell leszedni, amikor az illat a legfejlettebb és azonnal hideg abszorpcióval kell kezelni.

Ma Grasse a parfüm a legfontosabb ipari központja. A hálózat hatvan céget, 3500 embert foglalkoztat a városban és a környező területeken. Beleértve a közvetett munkahelyeket, melyekkel közel 10 000 ember foglalkozik a parfümkészítéssel.